Az SE-n kívül volt-e esetleg olyan más egyetem, ahonnan tudtak meríteni ihletet, ötleteket, vagy úgy gondolják, hogy a BME jobban teljesített ezen a téren másoknál?
Erre vonatkozóan talán azt lehet mondani, hogy az elmúlt félév egy tanulási folyamat volt. A járványhelyzet ugyanakkor nem is egy teljes féléven át tartott, és egy erős képzés, mint a mienk, egy ilyen típusú kihívást elbír, még a végzős hallgatók esetében is. Ha többször, több féléven keresztül kellene így csinálnunk az oktatást, az persze mindenképpen a minőség és a kimenet rovására menne.
Mire is gondolok itt? Egyrészt laboratóriumi foglalkozások nélkül nem lehet elfogadható mérnökképzést tartani. Erre kell megoldás és erre készülünk is, amit segít, hogy
a Műegyetemen a karok többsége évek óta alkalmazza az e-learning módszereket.
Hatékony teljesítményértékelés, számonkérés nélkül szintén lehetetlen az elfogadható oktatás, ez is elengedhetetlen. Igazi hatékonysággal ezt is csak fizikai jelenléttel lehet megoldani. A kihívás nem lehetetlen, hiszen vannak precedens értékű példák. Lássuk például az érettségit: azt is eredményesen megoldották, pedig igazán sok embert érintett. Éppen ezért tervezünk bizonyos változtatásokat bevezetni a következő tanévben.
Visszatérve még egy pillanatra a jelentkezésre: a BME idén is nagyon magas pontokat állapított meg. Mi az egyetem stratégiája, miért döntenek úgy évről évre, hogy ilyen magas pontszámokhoz kötik a bekerülés feltételét?
Egy része ennek automatikusan alakul ki. Egy erős egyetemnél, szaknál azért alakulnak ki magas pontszámok, mert jó a képzése, sokan jelentkeznek, de az intézmény kapacitása, a humán és anyagi, laboratóriumi, előadótermi kapacitások nem teszik lehetővé, hogy egy bizonyos mennyiségnél több hallgatót vegyen fel.
Ez olyan, mint a piac: kereslet-kínálat.